Mindenszentek, halottak napja kultúráktól függően más-más szokásokat hoz, van olyan ami kicsit szomorkás, van olyan ami vidám. De az mindben közös, hogy a már nem élőkre, nem e világban lévőkre gondolunk.

Gondolkodni, megállni egy kis időre és magunkkal, a gondolatainkkal foglalkozni jó dolog, azonban sokszor pont erre nem találunk időt. Pedig kell!

Vannak olyan alkalmak amikor ez az időtöltés kínálja magát!

Ezek a napok pont ilyenek.

Tisztában vagyok vele, hogy bármilyen szokásokat is gyakorolsz ezen alkalomból azokra valahogy kell készülni. 

De mi akadályoz meg abban, hogy arra is készülj, hogy majd elmélkedni fogsz? 

Semmi!

Felmerülhet benned, hogy jó jó, de hogyan készüljek erre. Jó kérdés!

Hosszas magyarázat helyet inkább megosztom veled, hogy ez Én hogyan csinálom.

Előre bocsájtom, hogy több kultúra szokásait vegyítem ezekben a napokban, kimegyek a temetőbe, feldíszítem a sírokat virággal, viszek apróbb ajándékokat az elhunyt szeretteimnek, otthon tök figurák és sok-sok édesség van, amikből a temetői útra is viszek magammal. Van ahol nappal járok, van ahol más besötétedés után.

Ezekhez kellenek előkészületek, virágokat, dekorációkat, ajándékokat már előre kigondolom és igyekszem megvenni. Édességeket szoktam utoljára hagyni azon praktikus okból, hogy maradjon belőle (ha otthon van akkor fennáll a veszély, hogy el fog fogyni) Emellett a temetői utakat úgy szervezem meg, hogy legyen olyan, amikor egyedül vagyok, ez lesz az Én elmélkedős időm. Hét közben már tudatosítom magamban, hogy milyen jót is fogok "agyalni", felmerülő kérdéseimet -persze ha nem SOS- picit elhessegetem azzal, hogy majd a temetői utamon foglalkozok vele és lelek rá megoldást. Olykor össze is írom, mikre keresek választ, hol is érzem, hogy megakadtam. Sokkal jobb, hogy ha leírom, mert segít és egy kicsit olyan, mint amikor a Mikulásnak/Jézuskának írunk, ugyan most nem konkrét kívánságot, hanem azt amire választ keresünk. Végül is ez felnőttes köntösben egy gyerekes szokás.

Eredmény: több kérdésemre választ lelek, pozitív érzésekkel átjárva zárom az elhunytak/nem e világiak napját és valóban úgy érzem, hogy velünk maradnak, mert segítenek!

Szeretettel: dr. Nagy Kata