Halogatás mindig rossz?

Biztosan Te is voltál már úgy amikor valamit el kezdtél halogatni, nem csináltad, nem mentél el, és magadban rengeteg kifogást is "gyártottál". Azonban egy idő múlva meg rád tört az önvád, hogy már megint csak halogatok. De talán már az is megesett veled is, hogy a halogatás során a kifogás "gyártás" közben rá jöttél, hogy azt Te igazából nem is akarod, az nem is fontos számodra.

Az ilyen felismerések miatt merem kijelenteni azt, hogy a halogatás sokszor egy jelzés, ami arra hív fel, hogy vizsgáljuk meg mit is akarunk, mi is a célunk és ahhoz milyen úton, milyen lépésekkel akarunk eljutni. Mivel minden változik és sokszor olyan dolgok is, amikre igazából nincs ráhatásunk, de a célhoz vezető utat befolyásolják, ilyenkor módosítanunk kell. Azonban ehhez meg kell állnunk és újra kell gondolnunk a célunkat, szembesíteni kell saját magunkat azzal, hogy nem veszítettük-e el a fókuszunkat. Minden ilyen önmagunkkal szembeni szembesítés erőt próbáló, ezt tudatalattink is tudja, ezért küld nekünk jeleket, olyanokat, mint pl. a halogatás.

Nem azt állítom, hogy a halogatás mindig jó, de van, amikor egy jelzés. Ha érzékeled ezt a jelzést és megvizsgálod annak van egy olyan mellékhatása, hogy még is csinálsz valamit, és ez az aktív gondolati munka kirángat a tespedésből, a lustizásból, a melankóliából. Megeshet az is, hogy a vizsgálat végén arra jutsz, hogy igen is ezt-azt kell csinálni, el kell menni, de ekkor már újra látod a célt, meg van a fókuszod. Végeredményként a halogatás el is múlik.

Halogatás azt is jelezheti, ha ez valamilyen új szokásod kapcsán mutatkozik meg, hogy nem jó az időzítés. Ilyenkor az is jó, ha megnézed a meglévő szokásaidat, a napi ritmusodat és rá jöhetsz, hogy csak máskor lenne jó. Nálam a sortolás volt éveken keresztül a nagy halogatás, azonban amikor először néztem meg a szokásaimat, a napi/rendszeres tevékenységeimet és a természetes bioritmusomat rájöttem, hogy nekem a délutáni időpontok nem jók, testemnek akkor már nem esik jól. Azóta már nincs halogatás. Azonban itt is fontos elfogadnunk azt, hogy a körülmények változnak, mi is változunk ezért, ha valami remekül ment korábban, de most már el kezdtük halogatni akkor valószínűleg már nem tökéletes a fókusz, cél.

És ezzel ismét visszakanyarodtam oda, hogy a halogatás nagyon sokszor egy jelzés.

A jelzések ott vannak, csak észre kell vennünk, elménk, tudatalattink nagyon hatékony, minket akarnak segíteni, ha valami nem stimmel, akkor jelzéseket adnak, ugyan úgy, mint a testünk, szervezetünk is. Ezeket lássuk meg! Ehhez egy kis nyitott tudatosság kell.

• Miért is jó ez a nyitott tudatosság?
• Mert megértőbb leszel saját magadhoz.
• Mert nem leszel enervált, melankolikus gyakran.
• Könnyebben mennek a dolgaid.
• Lazábban éled meg a minden napjaidat.
• Problémákra könnyedén találsz megoldást.

Minden jót!

Szeretettel: dr. Nagy Katalin

Ha jobban végig gondolod ezt az írást akkor láthatod, hogy a szokásaink akkor támogatnak bennünket, ha irányítjuk őket, ha úgy kezeljük, mint ha az asszisztenseink lennének, de mi vagyunk a Főnök, aki irányít, aki ellenőriz, aki megvizsgál, aki változtat. Ezt lehet nagyon könnyedén is megtenni, ehhez kapcsolódóan szívből ajánlom neked ezt az önfejlesztő csomagot.