Keretek, szabályok és a probléma

Életünket keretek, szabályok között éljük, ezek közül vannak olyanok, amiket elfogadunk, vannak olyanok, amiket mi magunk teremtettünk meg és vannak olyanok is, amik ellen ágálunk.

Az ember társas lény, sőt az állatok is, az együttélés, együttműködés, fennmaradás miatt alakultak ki a szabályok. Az idő múlásával az olyan szabályok, keretek, amiket csak úgy elfogadunk sokszor nem is tudjuk miért is alakult ki. Sokszor előfordulhat az is, hogy egy-egy olyan szabály, ami ellen ágálunk, ha megtudjuk mi is van mögötte kifogásaink meg is szűnnek.

De nézzük csak meg a saját magunknak felállított szabályokat, kereteket.

Ezek között is vannak olyanok, amiket csak úgy átveszünk, és vannak olyanok is, amiket saját érdekünkben, fejlődésünk, illetve céljaink elérése miatt alakítunk ki.

Ha esetleg felmerül benned a kérdés, hogy itt nem a szokásokra gondolok-e, akkor a válaszom az, hogy igen. Saját szokásaink is önmagunk számára felállított szabályok.

Kereteinket is mi határozzuk meg. Kereteink igazából megfelelnek a komfortzónánknak, ez az a terület, ahol igazán jól érezzük magunkat.

Brené Brown definíciója szerint a komfortzóna:

"Ahol a bizonytalanság, a hiány és a sérülékenység minimális - és ahol hiszünk abban, hogy elegendő szeretethez, ételhez, tehetséghez, időhöz és elismertséghez van hozzáférésünk. Ahol azt érezzük, hogy van kontrollunk."

Igen, de amikor úgy érezzük, hogy valami nincs rendben, összetűzésbe kerülünk másokkal, nem úgy mennek a dolgaink, problémánk lesz, a megszokott biztonságos keretünk falai meggyengülnek.

Problémáinkat megoldani sokszor csak úgy tudjuk, hogy megszokott kereteinken lazítunk, kilépünk a komfortzónánkból.

Napjainkban sokat lehet azt hallani, hogy "lépjünk ki a komfortzónánkból", ez valóban jó dolog, ahogy az előzőekben említettem megoldás kereséshez is gyakran szükséges, pontosabban hatékonyabb, ha így teszünk. Itt most arra gondolok, hogy ha az adott gondunkat, problémánkat más nézőpontból is meg szeretnénk nézni akkor máris kiléptünk a megszokott kereteink közül, gyakorlatilag át léptük a komfortzónánk határát. Azonban a komfortzónából kilépést nem valami rettenetesen nagy változásnak kell elképzelni és megélni. szakirodalmi anyagok szerint a leggyakoribb modell szerint három terület különböztethető meg:

1. A komfortzóna, ahol a legalacsonyabb a szorongásunk, de igazán nagy teljesítményre sem sarkall minket.
2. Tanulási vagy diszkomfort zóna, ahol már szorongunk, de van sikerélményünk is. Itt vagyunk képesek a legnagyobb teljesítményre, itt tudunk a legjobban tanulni. Igen, a tanulás, fejlődés mindig együtt jár valamiféle komfortzóna kilépéssel.
3. Pánikzóna, ahol már csak a szorongás, félelmek vannak, de nincs igazán pozitív aspektusa. Itt már annyira szorongunk, hogy az kifejezetten rontja a teljesítményünket. Ismerős lehet ez az érzés, ha visszagondolunk különféle vizsgahelyzetekre.

Ha jobban bele gondolunk ahhoz, hogy komfortosan éljük a minden napjainkat "jól érezzük magunkat a bőrünkben", könnyedén találjunk a felmerülő helyzetekre megoldást gyakran a tanulási/diszkomfortzónába ki kell lépnünk. Ha az ilyen szemlélet szokásunkká, saját működési szabályunkká válik azzal tágítottuk is a komfortzónánkat és így már a kereteink is tágabbak lettek.

Bízom benne, hogy gondolataimmal sikerült elősegítenem, hogy a szabályokat, kereteket nem tekintsétek mindig rossznak/negatívnak és a megoldás kereséshez a kereteink tágítása nem rémes dolog, az igazából a "tanulási zóna".

Ha tetszett az írásom, akkor csatlakozz a Csak lazán, könnyedén Clubhoz, ahol ehhez a témához kapcsolódó további kisebb posztokat és a hét folyamán videókat is találhatsz.

Itt tudsz a Clubhoz csatlakozni:

https://www.facebook.com/groups/bsgcoaching/?ref=group_header

Minden jót, szeretettel: dr. Nagy Kata