Ne élj a múltban! Lépj már túl rajta!
Talán ismerősen csengenek ezek a mondatok, amikor valami negatív ért, vagy nagy változás következett be az életedben és környezeted már nem értette mi is zajlik benned.
Valóban ezt könnyű mondani, hogy lépjünk túl és ne foglalkozzunk vele, a tetszik nem tetszik a múltunk megtörtént. De:
- meddig kisért a múlt?
- mennyire befolyásolja a jelenünket?
- mikor van az, amikor lezártuk?
- mi történik akkor, ha már lezártuk?
Ezekre meglátásom szerint nem lehet általános válaszokat adni, de fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mikor van még kísértetként vagy őrangyalként jelen az életünkben. Mert előfordulhat, hogy észre se vesszük, hogy a múlt kísértete vezet, motivál bennünket. Hogy jobban követhető legyek elmesélek egy történetet.
Egy lány célul tűzte ki, hogy lakást fog vásárolni, ez a cél teljesen rendben is lenne, akár lehetne az ő saját célja is. Azonban mikor teljesült a célja nem igazán érzett örömet, elégedettséget, kicsit a negatív érelmeinek és az ehhez társuló negatív szemléletének is köszönhetően egyre több probléma is kezdett felmerülni az új lakással kapcsolatban. Egyszer csak rájött, hogy igazából ő azért akart egy újabb lakást, mert évekkel ez előtt elveszített egyet, és igazából az akarta pótolni. De nem a jelen béli énje akarta, hanem a múltbeli énje, ezért sem örült mikor meglett, mert nem az ő célja vált valóra.
Csak zárójeles megjegyzésként: amikor elérük egy célt és nem érzünk elégedettséget akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy az a mi célunk volt e valójában, és ide tartozik az is, hogy a jelen béli énünk célja e. Sokszor derül az ki, hogy NEM volt az.
Ezt a történetet kicsit tovább gondolva felmerült benne, hogy biztosan mindig jó, ha múlt béli veszteségeinket pótolni akarjuk?
Lehet nem egyetérteni velem, de szerintem nem.
Mégpedig azért, mert már arra nincs is szükségünk, már nem visz előbbre minket, nincs is összhangban velünk. Ez gyakran csak a durcás gyermeki énünk akarata, hogy "csak azért is!!!".
A gondolatot folytatva hívnám fel a figyelmedet arra, hogy a különböző terápiák, önsegítő csoportok által javasolt módszer, hogy "dobozoljuk be" a múltunkat és tegyük félre nem mindig jó módszer. Itt is előtte gondold át mit "bölcsültél" az egészből, mi az mit a jelenben és a jelenlegi céljaidhoz tudsz használni. Ha a végén arra jutsz, hogy semmit nem tudsz használni, semmit sem adott akkor rendben "dobozold be" tedd el jól, de ha arra jutsz, hogy van, ami abból előbbre tudd vinni akkor tartsd meg. Egy kis rendezkedős hasonlattal élve, ha nem tudsz belőle semmit hasznosítani akkor az mehet a pincébe, ha van valami akkor annak a helye a gardrób felső poncán van. Nem kell, hogy elől legyen, de ne is legyen eldugva.
Hidd el ezeket a gondolatokat saját tapasztalataimból is merítettem és alkalmazva, így gondolkodva nem mondom, hogy sosem kisért a múlt, de azt felelősségem teljes tudatával kijelenthetem, hogy kizárólag barátságos, kedves múlt béli kísérteteim vannak.
Minden jót Neked!
Szeretettel: dr. Nagy Kata
Ha szernél a legújabb cikkről előként értesülni akkor íratkozz fel hírlevelünkre!
