Ezt a kérdést most azért hoztam elő, mert a napokban kérdezett rá egy régi kedves ügyfelem, hogy mi a véleményem arról, hogy a jelen helyzetben az egészségügyben dolgozóknak azt javasolják, hogy legyenek optimisták, bizakodóak, pozitívabbak. 

A kérdés eléggé felkavart mert mint oly sokszor itt is keveredett, hogy mi az optimizmus és a pozitív szemlélet. Kettő nem azonos és ebben az esetben jogosnak érzem annak az egészségügyi dolgozónak a felháborodását, akinek azt javasolják, hogy legyen optimista, miközben hullafáradt és súlyos betegeket ápol. Neki nem optimizmus kell, neki pozitív szemlélet és hozzá állás kell, hogy tudja minden nap tenni a dolgát úgy, hogy közben nem lesz teljesen kiégett.

Mivel a pozitív szemlélet azt jelenti, hogy előre nézünk, keressük a megoldásokat, keressük azokat a dolgokat, amik előbbre visznek. Nem azt jelenti, hogy mosolygunk és örömködünk, nem, nem, nem. A pozitív szemlelet egy aktív, cselekvő, tevő állapot, nem statikus, várakozó.

Bármilyen helyzetben is vagyunk a hozzá állásunk tud kisegíteni bennünket. Gondolj csak bele, ilyen az életösztön is. Nem régiben egy forma 1 pilóta balesetet szenvedett és kigyulladt az autója is, ő pedig minden erejét összeszedve nem is tudva mit is csinál kimászott az égő autóból. Tett valamit, cselekedett, pozitívan állt hozzá, mert tudta, hogy ha 30mp-en belül ki szállok akkor nem halok meg. Nem optimista volt, hogy úgy sem lesz baj, mindjárt észreveszik, hogy ég az autó és jönnek kimenteni. Elenben nem esett pánikba, nem lett pesszimista sem.

Az optimista és a pesszimista szemléletben között, hogy egyikben sincs cselekvés, nincs előre tekintés, csak a jelen van, illetve múlt. De igazán akkor tudunk élni, ha előre tekintünk, lehet, hogy nem tökéletes, de tervezünk, cselekszünk. Nézzük a jövőt, de a jelenben cselekszünk.

Várj még egy kicsit és nézz szét a kiadványaink között.