Az utóbbi időben többször "botlottam bele" olyan írásokba, amik a halogatással foglalkoztak. Ezek az írások boncolgatták a halogatás okait és hatásait is, több tanáccsal is szolgáltak, hogy ezt hogyan kezeljük, mit tegyünk, ha észleljük magunkon. Mivel Én szeretek fokozatokban gondolkodni, ezért felmerült bennem, hogy a halogatásnak is lehetnek fokozatai és létezhet "pozitív halogatás" és "negatív halogatás" is. Ezen gondolatmenet során jutottam el az önszabotázshoz.
De mi az az önszabotázs?
Saját magunk akadályozása, hogy valamit ne tegyünk meg annak ellenére, hogy megszeretnénk tenni és tisztában vagyunk azzal, hogy a célunkhoz közelebb visz.
E mellet tekinthető a halogatás egyik negatív fokozatának is.
De miről ismerhető fel, hogy már nem csak halogatunk, hanem önszabotáljuk magunkat?
- halogatunk, valamit nem csinálunk,
- kedvetlenek vagyunk,
- érzelmeink hullámoznak,
- csalódottnak érezzük magunkat,
- kiábrándultak vagyunk,
- látszatra céltalanok vagyunk,
Joggal merül fel, hogy ha ilyen "tüneteink" vannak akkor miért is csináljuk?
Erre általános választ találni nehéz, de legtöbbször azért, mert amit tennünk kellene attól félünk, vagy maga a cselekvés újszerű, vagy az minek eléréséhez kell, bizonytalanok vagyunk magunkban, úgy gondoljuk nem vagyunk képesek rá -leértékeljük magunkat-, nem merünk kockázatot vállalni, nem akarunk változást. Gondolatban többet foglalkozunk azzal, hogy mi lesz, ha nem csináljuk, mit azzal, hogy hogyan csináljuk.
Ez nem egy jó, pozitív állapot, de ebből saját magunka tudjuk kilendíteni, ami már azzal el tud indulni, ha felismerjük, hogy most szabotáljuk magunkat. Ez a felismerés már ad egy másik nézőpontot és szinte automatikusan jön az a kérdés: hogy miért is? A kérdésre adott válaszunk már ki is mozdított, mert a "miért" kérdésre adott válaszok mellett, melléktermékként már meg is jelenik a "hogyan? mikor? kérdésekre a válaszok.
Lehet, hogy még nem kerülünk a cselekvés "csinálás" állapotába, de már gondolkodunk rajta, lehet, hogy felmerül bennünk, hogy most nem is kellene megtenni/csinálni, ez már jó. tulajdon képen ez a "jó halogatás".
Az is remek, ha felülvizsgáljuk a célunkat, amit éppen szabotálunk, hogy valóban a mi célunk, valóban reális. Ehhez nagyon jó módszer a SMART.
SMART módszer a célmeghatározás egyik gyakran használt módja. Nagyon röviden egy cél akkor jó, ha:
- Speciális: Azt fogalmazzuk meg, amit szeretnénk, nem azt, amit nem! Könnyebb törekedni valamire, mint elkerülni. Amire szívesen gondolunk, az motivál! pld: Többé nem szeretnék minden aprósággal törődni - A lényeges dolgokra koncentrálok
- Merhető: Világos megfogalmazás a pontos felismerés érdekében, mikor éri el a célját. Hasonlatok és fokozások kerülése! pl.: Többet szeretnék tenni a kapcsolataimért - Legalább egyszer egy héten felhívom a barátnőmet.
- Attraktív: Konkrét kép kialakítása önmagunkról a céleléréshez! Érdemes ezért a célért lelkesednie? Vonzó a jövőkép? Ez az, amit szeretnél? Hogyan lehetne még motiválóbb a cél?
- Reális: Valóságosnak, elérhetőnek kell tűnnie az számodra. A túlerő akadályai demotiválttá tehetnek.
- Tervezhető (idő): Döntsd el, mikor éred el a célodat! Határozz meg időpontot!
Nem baj, ha arra jössz rá, hogy amit szabotáltál az felesleges is lett volna, mert a cél már nem a célod. Sőt, ezzel rájöttél, hogy változtatnod kell és egy negatívabb állapodat rendkívül hasznossá, és előbbre vivővé tudtál tenni.
Tehát minden rosszban van valami jó!
Csak ne felejts el tudatosan gondolkodni, kérdezni magtól és szembe nézni magaddal!
Ha még van egy kis időd akkor nézz szét motivációs kiskönyveink között, mert lehet, hogy pont ezzel billensz ki az önszabotálásodból.
