Parkolás pozitívan!?

Sokak számára a parokolás nem a legnyugodtabb feladat, főleg a parkoló hely megtalálása, és valljuk be a többi autós társ sem könnyíti meg ezt. Sokszor mérgelődünk, idegesítjük fel magunkat. Pár héttel ez előttig 

Én is így vélekedtem, de most már nem!

Véleményem azért változott meg, mert egy kis megfigyelésbe kezdtem párhéttel ez előtt. Lakásunkból remekül rá lehet látni az utcára (Budapesten a belvárosban), a parkoló helyek száma nem bőséges, most az ingyenes parkolással még inkább kihívást jelent helyet találni. Korábban minden naposak voltak a kiabálások, a dudálások, a koccanások, a letörött visszapillantó tükrök. Azt lehetne feltételezni, hogy a jelenlegi helyzetben ez még rosszabb lett, mivel mindenki feszültebb. Azonban nem így van! Megfigyeléseim nem ezt mutatják.

Ugyan úgy nincs több parkoló, de az autósok másképpen viselkednek. Ha valaki próbál parkolni a mögötte lévők türelmesen megállnak, nem dudálnak, hagynak helyet a kiálláshoz. Ha valaki elállni indul akkor jelez, ha túl szűk lett a hely segítenek egymásnak, és ezt követően vannak köszönetek, köszönő villogások, integető kézmozdulatok.

Hova tovább a kerékbilincses emberek is másként viselkednek, van az utcában két parkolónak tűnő hely, de igazából ott már tilos. Ez a kerékbilincses embereknek aranybánya volt eddig. Azonban mostanában, ha ideérnek várnak egy kicsit, figyelik, hogy jön-e éppen az autós, ha jön akkor nyugodtan felvilágosítják, hogy tilosban állt és elengedik. Igen, elengedik! Nem írnak bírságot! Ha nem jön az autós és fel kell tenniük, akkor a levételnél -a korábbiakkal ellentétben- nincs cirkusz, veszekedés! Egyrészt gyorsan ideérnek, más részt udvariasaik és a legtöbb autós is békésen reagálja le a helyzetet. De a gyakran itt parkolók figyelmeztetik is azokat, akik a tilos helyen szeretnének megállni.

Gondoltad volna, hogy ilyen is létezik?

Sokat gondolkodtam ezen, miért is változott ez meg, és arra jutottam, hogy a jelenlegi pandémiás helyzetben, ha nem is tudatosan szükségünk van a nyugalomra, szükségünk van egymásra, és ezt gyakoroljuk, ahol csak lehet. Nem vagyok naiv, tisztában vagyok vele, hogy ez sokaknál nem tudatos, de még is működik. Még is jobb így!

Ez egy apróság, de a minden napjaink része, ha felfigyelünk ezekre a dolgokra, már alakul a nézőpontunk, a szemléletünk.

Ez a pozitív hozzá állás, a pozitív szemlélet, csak nincs nevén nevezve.

Kérlek vedd észre ezeket a dolgokat és Te is gyakorlod, apróságok, de segítenek abban, hogy Te és mások is egy kicsit jobb kedvűek legyenek. 

És ne feledd a mosolynak varázsereje van!!!!

Minden jót!

Szeretettel: dr. Nagy Kata

Ha szeretnéd, hogy valaki a környezetedből pozitívabb legyen, akkor itt a remek alkalom, hogy valmelyik önfejlesztő csomagunkkal, vagy kiadványukkak meglepd.

Nézz szét a kiadványaink között!